A szerzőről:
Beatrix Potter (1866. július 28. – 1943. december 22.) angol író, illusztrátor, természettudós és természetvédő.
Saját kezűleg illusztrált gyermekkönyvei révén vált híressé. Meséiben a brit tájat, a vidéki életet mutatja be. A könyvek főhősei állatok, közülük is a leghíresebb karakter Nyúl Péter (más fordításban Péter Nyuszi), aki a Nyúl Péter kalandjai (The Tale of Peter Rabbit) című könyvben jelent meg először a nyilvánosság előtt. Az írónő mélyrehatóan foglalkozott mikológiával (gombatannal) és idősebb korában juhtenyésztéssel is. A Herdwick birkák tenyésztésében jelentős eredményeket ért el.
Beatrix Potter , 1866-ban született, angol unitárius családba. Beatrixot több nevelőnő is tanította. Az egyikük, Annie Moore javasolta a későbbi írónőnek, hogy illusztrált leveleit mesekönyvbe foglalja. nspirálóan hatott a leendő írónőre a vidéki környezet is. Gyermekkorában gyakran nyaraltak testvérével Skóciában, Dalguise-ben, majd később Lancashire-ben. Beatrix szülei nem küldték lányukat egyetemre, ami természetes volt akkoriban. Ehelyett otthon taníttatták. Beatrix nagy érdeklődéssel merült bele a természettudomány különböző ágazataiba. Érdekelte a csillagászat, a rovartan, a növénytan, de lelkesen tanulmányozta a régészeti leleteket, és fosszíliákat is gyűjtött.
Nem csak a vidéki környezet és a háziállatok voltak hatással Beatrix Potter művészi és írói stílusára. Fantáziavilágát tündérek, tündérmesék és fantasztikum szőtte át. Nagy hatással voltak rá gyermekkora olvasmányai, regények, mesék: a klasszikus nyugat-európai mesevilág, az Ótestamentum, John Bunyan A zarándok útja című műve, Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója, Aiszóposz, a Grimm testvérek és Andersen meséi, Charles Kingsley The Water Babies című könyve, a német romantikusok, Shakespeare, Sir Walter Scott, Edward Lear Nonszensz könyve (Book of Nonsense) ezen belül is A bagoly és a macska története (The Owl and the Pussycat) és Lewis Caroll Alice csodaországban című könyve. A család kedvence azonban Joel Chandler Harris Brer Nyúl (Br'er Rabbit) történetei voltak. Beatrix később tanulmányozta és illusztrálta is ezeket.
A kezdetekben hagyományos történeteket rajzolt meg, úgymint Hamupipőke, Csipkerózsika, Ali Baba és a negyven rabló, Csizmás kandúr, és Piroska és a farkas. De a legtöbb rajzon saját állatkáit szerepeltette, egereket, nyulakat, cicákat és tengerimalacokat. Skóciai vakációjáról mindig vázlatosan illusztrált leveleket küldött gyermek ismerőseinek, köztük a már említett Annie Carter Moore gyermekeinek is. Annie legidősebb fia, Noel sokat betegeskedett. Beatrix több levelet is írt a gyermeknek. 1893 szeptemberében, amikor kifogyott a mondanivalóból, egy kis történetet írt Noelnek. Ez a történet négy nyusziról szólt, Tapsiról, Fülesről, Pamacsról és Péterről. 1900-ban átírta a négy nyúlról szóló történetet, és egy kis könyvet készített belőle. Miután nem talált kiadót a könyvnek, 1901-ben saját maga adta ki családjának és barátainak. Bár a könyv borítóját színes kép díszítette, az illusztrációk még fekete-fehérek voltak. A könyv sikerének hírére a Frederick Warne & Co. nyomdaipari cég, bár elsőre elutasította, végül mégis elfogadta a nyuszis könyvet. A cég egyik neves gyermekkönyv illusztrátorának, L. Leslie Brooke-nak tanácsára a fekete-fehér képeket Beatrix Potter kiszínezte, és 1902. október 2-án napvilágot látott a Nyúl Péter kalandjai (The Tale of Peter Rabbit) első kiadása. A könyv hatalmas sikert aratott, így hamarosan Bikkmakk Mókus kalandjait (The Tale of Squirrel Nutkin) is kiadták, majd ezt a The Tailor of Gloucester követte.
A szerkesztőjével, Norman Warne-nel együtt dolgozva Beatrix Potter évente három kis könyvet adott ki. Egészen az első világháború végéig folytatta a könyvek írását, amikor is vásárolt egy farmot, és ennek művelése kötötte le az energiáit.
1905-ben Norman Warne eljegyezte a népszerű írónőt, amit Beatrix családja ellenzett, mivel Norman csupán egy üzletember volt. A jegyesség nem tartott sokáig, egy hónapra rá a vőlegény leukémiában elhunyt.
Ugyanebben az évben Potter megvásárolta a Hill Top Farmot, és gazdálkodásba kezdett. Megtanulta az állattartás technikáit, majd egy újabb farmot vásárolt, és juhtenyésztésbe fogott. Vidéken ismerkedett meg William Heelis-szel, aki 1912-ben megkérte Beatrix kezét, és egy éven belül meg is tartották az esküvőt. Ezután az írónő élete a családi boldogságról és a farmgazdálkodásról szólt. Ezt tükrözik az ekkor született történetei is, mint például Tomi Cica kalandjai (The Tale of Tom Kitten) és Kacsa Jolán kalandjai (The Tale of Jemima Puddle-Duck). Harminc évig élt boldog házasságban férjével, mikor 1943-ban tüdőgyulladásban és szívelégtelenségben elhunyt, férje pedig tizennyolc hónap múlva követte őt.